Egy fej kelkáposzta nekünk mindig soknak bizonyul -kivéve ha rakottkel készül- így általában megmarad egy fél fej.
Lehet persze fagyasztani is,de sajna az nem lesz tökéletes állagú, viszont savanyítva nem csak egy üde ízvilágot kapunk de harsányan roppanós állagot is. Frankfurti levesnek vagy csőben sütve szerintem a legjobb.
Aki még sosem kóstolt kovászolt kelkáposztát,annak ízvilágként azt tudnám mondani,hogy enyhén savanyúkáposztára hajaz.Nem olyan erősen,de halványan erre emlékeztet,ezért főétel készítésekor én kiáztatom. Lehet magában is fogyasztani,a kovászolt zöldségek igazi probiotikumok a szervezetünknek,de rakhatjuk szendvicsbe is vagy hús mellé.
Hozzávalók 1 db 5 literes üveghez:
fél fej kelkáposzta kb 1,5 kg
1-2 kávéskanál őrölt kömény
3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál tarkabors
3 liter forralt/visszahűtött vízben 3 púpos evőkanál jódmentes só elkeverve
A kelkáposztának a szélleveleit leszedem (ezek lesznek a leszorítók) a belső levelekből a vastagabb ereket kivágom -mert ezek kemények maradnának- majd mindet kockázom.Beleteszem nyersen az üvegbe és hozzászórom a fűszereket. Ráöntöm a sós levet és a tetejét levelekkel leszorítom úgy,hogy semmi se ússzon fel. Szorosan rázárom a kupakot és a 3.napig sziszegtettem – kicsit lazítok a tetőn majd visszahúzom-. A kelkáposzta nem forrt nagyon úgyhogy utána mehet a pincébe. Hónapokig eláll,most pld. 6 hónaposból keszült leves.
Az senkit ne lepjen meg hogy nyitáskor meglepően kemény az állaga.
Főzés előtt 1-2 órát szoktam áztatni és a főzési ideje is min.kétszerese mint a friss káposztának, levesnek 1 óra min.kell, de én pld kifejezetten szeretem,hogy roppanós marad és sokkal üdébb az íze nem beszélve róla,hogy így már nem is puffaszt.
